Kisfiam pár hete nagyon hisztis lett. Már nem merek vele sétálni menni, mert lefekszik az utcán és veri a fejét a földbe.
Ha nem arra megyünk amerre ő akar akkor eszméletlen világot csinál.
Van egy 8 éves fiam is ő soha nem csinált ilyet, most meg a kis picur teljesen kikészít.
Mindig ellentétes irányba megy mint én szeretnék – mintha direkt csinálná – a babakocsiba beleültetni pedig képtelenség.

Olvastam már róla egy-két cikket, hogy mit az oka és mit lehet tenni.
Ha a gyerek valamiféle akadályba ütközik, nem tud vagy nem mer a szülő felé negatív indulatokat kifejezni (jobbik esetben), ezért az agressziót önmaga felé fordítja. Nálunk ez a földhözvágás és a fejének a földbe verése. Ez egy köztes megoldás a gyermek részéről hisz ezzel bántja  önmagát de a szülőt is, hiszen a reakcióikból tudja, hogy ez minket is felzaklat.
A megoldás szépen, türelmesen megtanítani a gyermeket a negatív érzések, ellenkezés, frusztráció kifejezésének más formáira.
Próbáljuk elmagyarázni neki a helyzetet:  "Tudom, hogy nagyon szeretnéd most ezt vagy azt, szomorú és dühös vagy, haragszol rám, amiért most nem lehet, és ezt nagyon-nagyon sajnálom. De amint lehet, megkapod, addig pedig gyere csak, nézz ide, mit találtam ki helyette!"
Ki kell fejeznünk együtt ézrésünket.
Ki kell emelni a rossz érzéseket keltő helyzetből.
Másra kell terelni a figyelmét.

Az nem igazán jó, ha úgy teszünk, mintha nem törődnénk vele, hiszen azt az üzenetet közvetítjük a gyereknek, hogy nem érdekel minket, amit csinál.

Igyekezzünk csak azt tiltani amit muszáj – így kevesebb lesz a konfliktushelyzetek száma is, és a frusztráció is a kicsiben, hiszen többször tapasztalhatja, hogy követheti akaratát, teljesülnek vágyai, és ezzel nem kell szembeszállnia szüleivel. Ez nagyon erősíti a magabiztosságát.